Majd a Gulu megmondja. Vagy nem. De az biztos.

Bouygues, Cora, Auchan, Alstom, Suez Environnement. Csak néhány olyan francia cég, amely igen jól járt azzal, hogy magyar földre lépett. Több milliárd forintot kasszírozott be az állam zsebéből. Ezzel eddig nem volt semmi baj. Piacgazdaság van, vagy mi a fene. Igen ám, de most beleköptünk a franciák levesébe. Mármint szerintük.

Bár én egyáltalán nem gondolom így. "Párizs álláspontja szerint Magyarország nem tartja tiszteletben az Európai Unióban érvényes szabad kereskedelmi szabályokat és bünteti a francia vállalatokat." Éppen ezért a francia külügyminisztérium honlapján ez olvasható:  "Bekérettük Magyarország párizsi nagykövetét a külügyminisztériumba, hogy kifejezzük aggodalmunkat azon piaci feltételeket illetően, amelyeket a magyar hatóságok teremtettek a külföldi befektetőknek, többszöri törvénymódosításokat követően, s amelyek francia vállalatokat is érintenek, elsősorban az étkezési utalványok ágazatában". Úgy gondolom, hogy minden szentnek kormánynak maga felé hajlik a keze. Kétlem, hogy a francia kormány ne a saját vállalatait preferálná a külföldiekkel szemben, ha az nagy bevételre tesz szert, s így az állam is jól jár vele. Sarkozynek nem tetszik, hogy több milliárd euro- s bevételtől esik el országa. Nekem pedig nem tetszik magyarként ( nem  nagymagyarként, "csak" magyarként), hogy országa eddig is rengetegen profitált belőlünk. Mérhetetlen adókedvezményeket kapott- magyar vállalatok kárára-, és GDP- jét gyarapítottuk ezzel. Nem kicsit. Nagyon. Piacot nyithattak felénk vagy ahogy ők látják, a balkán felé. És most, hogy a Cheque Déjeuner, a Sodexo és az Edenrend (Ticket) hátrányba került az Erzsébet utalvánnyal szemben, máris problémás lett a dolog. Máris támadásnak vélik a lépést és ellenlépést fontolgatnak.

Talán első hallásra furcsának tűnhet, de Schmitt Pál lemondásából csak a Fidesz profitálhat. És itt nem is feltétlenül arra gondolok, hogy egy esetleges választási bukás után is az ő kötelékükből kikerülő köztársasági elnökkel kell majd hadakoznia az új kormánynak.

Az ellenzék vérszegény próbálkozásain most jót röhöghet Orbán Viktor és párttársai. Az MSZP, az LMP és a DK úgy tesz, mintha. Holott ez ugyanolyan lagymatag szájtépés, mint amelyet a Fidesz művelt az őszödi beszéd kirobbanása után. Akkor a Fidesznek meg lett volna a lehetősége, hogy leváltsa a baloldali kormányt, mégsem tette. Nem tette, mert tudta, hogy akkora trében volt az ország- és még sehol nem volt szó semmilyen válságról ekkor-, hogy abból nem jönnének ki jól. A kezdeti kirohanásaik után viszont belefogtak egy remekbe szabott agit.prop.-ba, a "szegény, becsapott emberek megtérítésére". Ez volt a Fidesz keresztes háborúja. 

PhDSzakdolgozatom címe: A független köztársasági elnököt megilleti az ártatlanság véDelme

Hipotézisem: a köztársasági elnök, mint a nemzet egységét szimbolizáló személy, viselkedhet magánemberként egy olyan ügyben, amely túlmutat önnön hitelességének, társadalmi, bel- és külpolitikai elfogadottságának halványuló fényén. (A báb kontra egyén lényege.) 

Külső Konzulensem: Orbán Viktor

Forrásaim (egyelőre):

Internet

• www.hvg.hu

• www.bbc.com

• www.cnn.com 

 (További internetes oldalak csatolása folyamatban. Törzsanyag bőven van)

Könyv

Történelemkönyvek (konkretizálás, az idő előrehaladtával, később)

 Plágiumnyilatkozatomat  utólag csatolom. Azért a www.turnitin.com- os lefuttatást nem biztos, hogy vállalom.

Opponensemnek- bár tudom, nem lehet megegyező konzulensemmel- ugyancsak Orbán Viktort szeretném. Pusztán jóhiszeműségből, mert úgy vélem, aki irányt ad, bírálhat is.( Majd szól, hogyha nem lehet. És hát, mert köszönöm, hogy ott lehetek, ahol vagyok.)

Elméleti okfejtésemben egy mérföldkőnek szánt, jóhiszeműen megírt kisdoktori absztraktját vázolnám fel, amelyet a társadalom kivetett magából, megsértve ezzel a közvetve a nép által felkent köztársasági elnökét.

A központi témában szembe állítom mindezt a hipotézisemmel, melyben az azonnali mea culpa és/vagy kommüniké kiadása helyett több hónapos Canossa- járássá posványodott politikai szájmenéseket vázolom fel. A források összevetése közben néhány oldalban a téma szempontjából mindenképpen megemlítendőnek tartom, hogy tulajdonképpen miért is jön a képbe maga a miniszterelnök. Mert bár a háttérben marad a vonalvezetés során, mégis vezérfonalnak tekintendő, így releváns.

Összefoglalás: 

az eredmények rövid megfogalmazása- volt-van e értelme a széljárás- hitű, súlytalan gőgösségnek egy olyan esetben, amikor csak egyetlen megoldás létezik.

Emberként mindenféleképpen.

Hát reagált. Pali bácsi- koránál fogva nevezhetem így-, odaült, tízezrek lesték hogy az mondja:.. De nem mondta. Helyette megmagyarázott és úgy viselkedett, mint egy kisgyerek, akit rajtakaptak. Valami füllentésen, amit úgy reagált le, hogy ő most nagyon sértve érezte magát. 

Schmitt Pál megtehette volna, hogy lemond. A lehetősége megvolt rá, most is és akkor is. Csak a tény az, hogy ez már rég túlmutat holmi kisdoktorikon, 'majdénmegmutatom' PhD- ken. Mert ez már senkit sem érdekel. Itt egy ember, aki sportolóként mindent elért, magánemberként már kicsit kétesebb ügyletei is voltak, de spongyát rá. Itt egy köztársasági elnök beszélt, aki az ország zászlóvivője, a legelső ember, a példamutató, a közjogi méltóság, a nemzet imidzse szerte a világban. Akin szerte a világban röhögnek. Hovatovább rajtunk is. Pedig most itt lett volna a lehetőség, helyette úgy viselkedett, mint néhai druszája, Paul von Hindenburg, anno. És annak a végét ismerjük.

Szóval, Schmitt Pál nem mert lemondani. Mert Viktor erre utasította. Ugyanis ez bizonyítvány lenne a kormány, a fülkeforradalom győztes pártja számára. Egy lesújtó bizonyítvány. Amely Orbán és klikkje számára renomé csorbítására alkalmas eszköz, világszerte. Mert jelenleg a kétharmados többségi köztársasági elnök- választás egy párt egyetértését jelenti, nem egy parlamentét, ahol több párt ül. Egyelőre.

 "Orbán Janus-arcú viselkedése, amellyel Brüsszelben mosolyog, Budapesten pedig vicsorog, egy pragmatikus politikusra utalnak. A Machiavelli elvei alapján kormányzó miniszterelnök egyetlen terve az, hogy minél tovább őrizze meg hatalmát." - írja a Wall Street Journal egyik szerzője.

Nem hiszem, hogy az effajta népszerűségnek örülnünk kellene. Számomra teljesen érthetetlen, hogy egy olyan csapattal, amely Orbán mögött áll, hogyan lehetnek ilyen ésszerűtlen megnyilvánulásai a miniszterelnöknek. Roppant nehéz helyzetben van az ország- nem feltétlenül azért, mert közben a Fidesz került hatalomra-, alázattal kellene azok felé fordulni, akiktől kölcsön szeretnénk kérni. Elképzeltem, milyen lenne, amikor egy barátomtól kölcsön szeretnék kérni. Előtte elküldöm a büdös anyjába, lezsidózom, majd a következő mondatomban már 50ezret kérek tőle, legkésőbb fizetésig, esküszöm, megadom.

"Az igazi magyar tragédia azonban az, hogy a gazdasági nehézségek a sovinizmus irányába terelték a politikát – véli a szerző, aki példaként a miniszterelnök március 15-i beszédét hozza fel, amelyben Orbán Viktor kijelentette: az ország nem lesz gyarmat."

A szerző megemlíti még a kohéziós források befagyasztását is cikkében, mellyel a romokban heverő, konkrétan nem létező magyar gazdaság utolsó írmagjait is kipusztíttatja az EU a kormánnyal. A "nem leszünk gyarmat" - "IMF hitel nélkül egy-két évig működőképes ország" (Lásd: OV interjú) - "kohéziós források stoppolása" háromszögből nincsen kiút. Az, hogy Orbán hogyan mászik ki ebből talán mindenki számára világos blődségből.. na az lesz csak az igazán komoly kommunikációs bravúr. Bár még van egy jó pár százezer ember, aki azt is beveszi.

Egy biztos: Én kíváncsian várom a fejleményeket. Nyáron visszatérünk a témára, az biztos.

Üdvözletem.

Immáron én is belépek a blogírók népes táborába. Számtalan dolog érdekel, számtalan dolog bosszant. És egyre több és több téma, amelyről szeretném megosztani a véleményemet, egyben érdekel, hogy mások hogyan gondolkodnak adott témában.

Szóval, röviden:

Isten hozott engem!  :)