"Orbán Janus-arcú viselkedése, amellyel Brüsszelben mosolyog, Budapesten pedig vicsorog, egy pragmatikus politikusra utalnak. A Machiavelli elvei alapján kormányzó miniszterelnök egyetlen terve az, hogy minél tovább őrizze meg hatalmát." - írja a Wall Street Journal egyik szerzője.

Nem hiszem, hogy az effajta népszerűségnek örülnünk kellene. Számomra teljesen érthetetlen, hogy egy olyan csapattal, amely Orbán mögött áll, hogyan lehetnek ilyen ésszerűtlen megnyilvánulásai a miniszterelnöknek. Roppant nehéz helyzetben van az ország- nem feltétlenül azért, mert közben a Fidesz került hatalomra-, alázattal kellene azok felé fordulni, akiktől kölcsön szeretnénk kérni. Elképzeltem, milyen lenne, amikor egy barátomtól kölcsön szeretnék kérni. Előtte elküldöm a büdös anyjába, lezsidózom, majd a következő mondatomban már 50ezret kérek tőle, legkésőbb fizetésig, esküszöm, megadom.

"Az igazi magyar tragédia azonban az, hogy a gazdasági nehézségek a sovinizmus irányába terelték a politikát – véli a szerző, aki példaként a miniszterelnök március 15-i beszédét hozza fel, amelyben Orbán Viktor kijelentette: az ország nem lesz gyarmat."

A szerző megemlíti még a kohéziós források befagyasztását is cikkében, mellyel a romokban heverő, konkrétan nem létező magyar gazdaság utolsó írmagjait is kipusztíttatja az EU a kormánnyal. A "nem leszünk gyarmat" - "IMF hitel nélkül egy-két évig működőképes ország" (Lásd: OV interjú) - "kohéziós források stoppolása" háromszögből nincsen kiút. Az, hogy Orbán hogyan mászik ki ebből talán mindenki számára világos blődségből.. na az lesz csak az igazán komoly kommunikációs bravúr. Bár még van egy jó pár százezer ember, aki azt is beveszi.

Egy biztos: Én kíváncsian várom a fejleményeket. Nyáron visszatérünk a témára, az biztos.