Hát reagált. Pali bácsi- koránál fogva nevezhetem így-, odaült, tízezrek lesték hogy az mondja:.. De nem mondta. Helyette megmagyarázott és úgy viselkedett, mint egy kisgyerek, akit rajtakaptak. Valami füllentésen, amit úgy reagált le, hogy ő most nagyon sértve érezte magát. 

Schmitt Pál megtehette volna, hogy lemond. A lehetősége megvolt rá, most is és akkor is. Csak a tény az, hogy ez már rég túlmutat holmi kisdoktorikon, 'majdénmegmutatom' PhD- ken. Mert ez már senkit sem érdekel. Itt egy ember, aki sportolóként mindent elért, magánemberként már kicsit kétesebb ügyletei is voltak, de spongyát rá. Itt egy köztársasági elnök beszélt, aki az ország zászlóvivője, a legelső ember, a példamutató, a közjogi méltóság, a nemzet imidzse szerte a világban. Akin szerte a világban röhögnek. Hovatovább rajtunk is. Pedig most itt lett volna a lehetőség, helyette úgy viselkedett, mint néhai druszája, Paul von Hindenburg, anno. És annak a végét ismerjük.

Szóval, Schmitt Pál nem mert lemondani. Mert Viktor erre utasította. Ugyanis ez bizonyítvány lenne a kormány, a fülkeforradalom győztes pártja számára. Egy lesújtó bizonyítvány. Amely Orbán és klikkje számára renomé csorbítására alkalmas eszköz, világszerte. Mert jelenleg a kétharmados többségi köztársasági elnök- választás egy párt egyetértését jelenti, nem egy parlamentét, ahol több párt ül. Egyelőre.

Schmitt nem tehette meg, hogy lemond. Mert még dolga van. És itt most az a skizofrén helyzet áll elő, hogy tulajdonképpen nem neki van dolga, de mégis. Hiszen a kormánynak még rengeteg dolgot kell lepasszírozni az emberek torkán. És ehhez kell egy bértollnok, aki aláír, aki jóváhagy. És a mai Magyarországon kevés olyan embert talál, aki ezt megteszi, zokszó nélkül. Schmitt, aki már réges-régen meghasonlott önmagával, ezt megteszi. És a köztársasági elnök ettől lett csak igazán szánalmas, nem a disszertációjától.

Orbán Viktor megmondta: a köztársasági elnök mindenek felett áll. De amikor Schmitt Pálról beszélt, tulajdonképpen önmagáról beszélt. Mert ő az, aki ma, Magyarországon, élet-halál ura, akár. És itt ismét előtérbe kerül a már fentebb említett Schmitt- Hindenburg párhuzam. És ha ez a trend folytatódik, na, akkor lesz csak igazán vége a dalnak.