PhDSzakdolgozatom címe: A független köztársasági elnököt megilleti az ártatlanság véDelme
Hipotézisem: a köztársasági elnök, mint a nemzet egységét szimbolizáló személy, viselkedhet magánemberként egy olyan ügyben, amely túlmutat önnön hitelességének, társadalmi, bel- és külpolitikai elfogadottságának halványuló fényén. (A báb kontra egyén lényege.)
Külső Konzulensem: Orbán Viktor
Forrásaim (egyelőre):
Internet
(További internetes oldalak csatolása folyamatban. Törzsanyag bőven van)
Könyv
Történelemkönyvek (konkretizálás, az idő előrehaladtával, később)
Plágiumnyilatkozatomat utólag csatolom. Azért a www.turnitin.com- os lefuttatást nem biztos, hogy vállalom.
Opponensemnek- bár tudom, nem lehet megegyező konzulensemmel- ugyancsak Orbán Viktort szeretném. Pusztán jóhiszeműségből, mert úgy vélem, aki irányt ad, bírálhat is.( Majd szól, hogyha nem lehet. És hát, mert köszönöm, hogy ott lehetek, ahol vagyok.)
Elméleti okfejtésemben egy mérföldkőnek szánt, jóhiszeműen megírt kisdoktori absztraktját vázolnám fel, amelyet a társadalom kivetett magából, megsértve ezzel a közvetve a nép által felkent köztársasági elnökét.
A központi témában szembe állítom mindezt a hipotézisemmel, melyben az azonnali mea culpa és/vagy kommüniké kiadása helyett több hónapos Canossa- járássá posványodott politikai szájmenéseket vázolom fel. A források összevetése közben néhány oldalban a téma szempontjából mindenképpen megemlítendőnek tartom, hogy tulajdonképpen miért is jön a képbe maga a miniszterelnök. Mert bár a háttérben marad a vonalvezetés során, mégis vezérfonalnak tekintendő, így releváns.
Összefoglalás:
az eredmények rövid megfogalmazása- volt-van e értelme a széljárás- hitű, súlytalan gőgösségnek egy olyan esetben, amikor csak egyetlen megoldás létezik.
Emberként mindenféleképpen.
Utolsó kommentek